27. fejezet

Köszönöm a 12 kommentet, és azt, hogy már 30-an beléptetek a facebookos csoportomba! You guys are PER-FECT!:D
Szeretném, ha írnátok egy kicsit hosszabb kommentet ez alkalommal. Bármiről.. Mi a véleményetek Sky apjának a felbukkanásáról? Niall és Sky baráti kapcsolatáról? Melyik srác szimpatikusabb? Ki a kedvenc szereplőd, az írásmódommal kapcsolatban, szóval akármiről, amiről szeretnétek! :) 10 komment és következő. xx


- Ho.. Hogy mi? - kérdeztem vissza.
- Az. Apja. Vagyok. - ismételte el még egyszer, minden mondat után szünetet hagyva, mintha értelmi fogyatékos lennék.
Lassan megfordultam, mert érzékeltem Sky jelenlétét a hátam mögött. Ott állt döbbenten, vegyes érzelmekkel az arcán, amit most nem rejtett maszk, mint sokszor, így láttam átsuhanni rajta a dühöt, a csalódást, a megdöbbenést és kíváncsiságot is.
- Be jöhetek? - köszörülte meg a torkát az apja. Sky-ra néztem, aki bizonytalanul bólintott. Odébb álltam, hogy be tudjon jönni, aztán Sky-ra néztem.
- Azt hiszem... Én most.. Megyek, oké? Hívj, ha van valami.
- Nem. - rázta a fejét Sky. - Maradj.
- Azt hiszem tényleg jobb lenne, ha mennél. - meredt rám az apja.
- Nem. - dobbantott egyet a lábával Sky a nyomatékosítás kedvéért. Farkas szemet néztek egymással, majd az apja elkapta a tekintetét, és leült.
Becsuktam az ajtót, és helyet foglaltam Sky mellett, az apjával szemben a kanapén. Kínos csend volt, és mivel láttam, hogy nem fognak megszólalni, köhintettem.
- Kér valamit inni, uram?
- Nem. - felelte, de nem nézett rám. Sky-t tanulmányozta, aki viszont a kezeit nézegette az ölében.
Újabb pár perc kínos csend után, ami lehet, hogy csak nekem volt kínos, megszólaltam. Megint.
- Én igazán nem akarok udvariatlan lenni... - kezdtem óvatosan.
- Akkor ne legyél. - folytotta belém a szót az apja.
Feladtam, ha kínos csend, akkor kínos csend.
- A francba is szólalj már meg! - kiáltott fel az eddig csöndben ülő Sky és dühösen meredt az apjára, de az meg sem rezzent.
- Anne itthon van?
- Nincs, ez a szerencséd!
- Szerencsém.. - nevetett fel az apja enyhe gúnnyal a hangjában. - Még is mit tenne?
- Nem érdekel, az viszont igen, hogy miért jöttél ide? Minek kerestél meg ennyi év után? MI A SZART AKARSZ? - kelt ki magából Sky, ezért, hogy lehiggasszam megfogtam a kezét. Mozdulatomra az apja egyből oda kapta a fejét, ezért jobbnak láttam, ha elengedem, de Sky szorosabbra kulcsolta ujjainkat.
- A barátod? - bökött felém a fejével.
- Mit akarsz itt? - tette fel a kérdést újra, figyelmen kívül hagyva az apjáét.
- Be sem mutatod?
- Ó, dehogynem. - mosolygott pimaszul a legjobb barátnőm. - Niall. - fordult felém, ez a seggfej itt, az apám. Jay Lawell.
- Örvendek. - biccentettem kínosan.
- Gondolom. Mellesleg Joe, és nem Jay.
- Jajj tényleg? Igazán sajnálom, csak tudod ennyi idő után az ember elfelejt dolgokat. Mint például a facebook jelszavát, a kiskori emlékeit, az apját, csak ilyen kis apróságok. - magyarázott Sky, ugyanazzal a magára erőltetett mosollyal. Most már egy kis indulatot láttam Joe szemében.
- Kinyögöd végre minek jöttél ide?
- Egyszerű. Lakásra van szükségem, és te meg Anne vagytok az egyetlenek, akikhez fordulhattam.
Sky egy pillanatig kifejezéstelen arccal nézett az apjára, aztán váratlanul elröhögte magát. - Te most viccelsz velem, ugye? - hitetlenkedett, de még mindig nevetett.
- Úgy nézek ki?
- Nem mesélem el, hogy nézel ki.
- Egy-két hétre lenne szükségem, aztán eltudnék innen menni.
- És mi erre a garancia? - vonta fel a szemöldökét Sky.
- Az, hogy kapok munkát.
- Most nincs?
- Nincs.
Ezután csend állt be, majd nyílt az ajtó. Anne és barátja jöttek be rajta nevetve, de amint meglátták a kanapén ülő vendéget lehervadt a vigyor az arcukról. Leginkább Anne-éről.
- Szervusz Annie. - állt fel Joe. A becenév hallatán Anne arca megrándult.
- Mi a.... - úgy tűnt Anne nem találja a szavakat. - Takarodj a házamból! - sziszegte.
- Ennyi év után így köszöntesz? - mosolygott keserűen Joe.
- Várj csak, ha megtudja mit keresel itt.. - morgott Sky az orra alatt, de elég hangos volt ahhoz, hogy Anne meghallja.
- Pénz kéne? Mond mennyi, aztán takarodj innen. - nézett megvetően Sky apjára.
- Attól tartok a helyzet nem ilyen egyszerű. - dörzsölte meg az állát Joe. - Mi lenne, ha leülnénk és beszélgetnénk? Aztán bemutathatnád az új barátodat.
- TŰNJ INNEN! - sikította Anne.
- Na, de Anne. Nem vagyunk már tinédzserek. Gyere, beszéljük meg.
Anne ugyan nem ült le mellénk, de egy kicsit közelebb jött.
- Mondjad.
- Nos, a helyzet az, hogy szállásra lenne szükségem. Nincs hová mennem. Nincs senkim. - fintorodott el Joe.
- És nekem ehhez mi közöm?
- Neked van egy nagy házad, ha jól látom és...
- Felejtsd el.
- Végig sem mondtam. - ráncolta össze a szemöldökét.
- Tudom mit akarsz. A válaszom, nem. Most pedig menj innen. Örökre.
Úgy tűnt Joe azon gondolkozik, hogyan győzhetné meg Annet.
- Sky? - nézett a lánya felé. - Te is így gondolod?
Sky kétségbeesetten nézett körbe.
- Talán..
Anne erre döbbenten nézett Sky-ra. Engem annyira nem lepett meg, természetes, hogy a körülmények ellenére szeretné megismerni őt. Hiszen mégis csak az apja.. vagy mi.
- Anne, csak 1 hétre. Vagy kevesebbre. De azt hiszem adnunk kéne neki egy esélyt. - motyogta Sky a kezeit babrálva.
- Sky, te nem ismered ezt az embert... - kezdte volna Anne az érveit.
- Épp ez a baj. - nézett fel Sky, a szemét könnyek lepték el. - Ő az apám, Anne. És én nem ismerem őt!
Anne arca ellágyult, sóhajtott egyet, aztán Tomra nézett. Mintha csak szemmel kommunikáltak volna, úgy néztek egymásra. Tom aprót biccentett, aztán Anne mégegyszer sóhajtott és Joe felé fordult.
- Maximum egy hetet maradhatsz! Se nők, se pia, se drog, se buli. Munkakeresés!
- Értettem. - bólintott komoran, de az arcára volt írva, hogy tudta, hogy nincs meglepve a döntéstől. Számított rá.
- Mennem kell, mert a srácok már biztos várnak rám. Be kell mennem a stúdióba, és azt hiszem nektek is sok megbeszélni valótok van, nem akarok zavarni.
- Sosem zavarsz. - futott át egy halvány mosoly Sky arcán.
- Édes vagy. - simítottam meg az arcát. Felállt, hogy kikísérjen. Kilépett velem az utcára és becsukta maga mögött az ajtót.
- Nem tudom, hogy jól döntöttem-e. - bizonytalanodott el.
- Figyelj, én sem ismerem őt, de mindenkinek jár egy második esély. Válaszként csak bólintott, én pedig megöleltem. Pár másodperc után elhúzódott.
- Este nem jönnél vissza? Hogy itt aludj?
Egy kicsit megdöbbentem a kérdése miatt, bár nem tudom miért.
- Csak.. Nem szeretnék egyedül lenni. - tette hozzá, és úgy láttam most tényleg szüksége van egy barátra.
- Itt leszek. - tűrtem egy hajtincset a füle mögé, aztán homlokon pusziltam és elindultam.

*Sky szemszöge*
Miután Niall elment még álltam kint egy kicsit, de aztán rájöttem, hogy nem állhatok itt mostantól 1 hétig, ahogyan Niallt sem kérhetem, hogy mostantól 1 hétig legyen velem a nap 24 órájában. Megráztam a fejemet, vettem egy mélylevegőt, kifújtam, aztán bementem a házba.
Tom és Joe egymással szemben ültek, Anne pedig gondolom a konyhában volt. Amikor beléptem mindketten rám néztek. A konyhába mentem, ahol Anne az asztalra hajtva a fejét feküdt. Megköszörültem a torkom, mire felkapta a fejét.
- Én csak.. pihentem. - szólalt meg, de már fel is állt. Én pedig leültem.
- Mi lesz a vacsi? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs.
- Spagetti? Egyszerű és gyors.
- És hízlaló.
Megvontam a vállamat, ő pedig nem firtatta tovább a témát.
- Este itt alszik Niall.
- Rendben. - biccentett, miközben a tésztát kereste.
- Rendben? Ennyit mondasz neki? - lépett be Joe. Igen, Joe, mert nem állok még készen rá, hogy apának hívjam..
- Igen. - fordult felé Anne. - Valami problémád van?
- Ami azt illeti..
- Joe! Ne kezdj el apáskodni. Eddig se voltál vele, én voltam vele! És az anyja, amíg még.. - itt elcsuklott a hangja.
- Tudom, de szeretném bepótolni az elveszett időt, és nem aludhat itt az a srác.
- Az a srác a legjobb barátom! - csattantam fel.
- Óó.. - döbbent meg. - Nem érdekel.
- Ez az én házam és Niall itt alszik. Vita lezárva.
Joe elhallgatott, és leült velem szembe.
- Segítsek? - kérdeztem.
- Nem. - rázta meg a fejét Anne.
- Akkor a szobámban leszek. - Anne bólintott, én pedig felmentem az emeletre.

26. fejezet

Weyheeey! Ugyan nem lett meg a 10 megjegyzés, de számítottam rá, mivel sokáig nem volt új rész..:)

Emlékeztek kérdeztem, hogy ki szeretne csoportot? Nos egy páran visszajeleztetek, ezért úgy döntöttem, hogy megcsinálom, próba szerencse alapon.:)
Íme: https://www.facebook.com/groups/1392357654312482/ 

Egyenlőre hatan vagyunk remélem többen is leszünk! Gyertek nyugodtan. c:
Nessie xx

Félholtan ültem a nappaliba magam elé meredve, azon a kevés dolgon gondolkozva, amire emlékszem. Egyik kezembe egy kancsó kávé volt, amiben már csak félig volt a barna lé, a másikkal pedig az államat támasztottam. Nagyot sóhajtva ittam egy kortyot, aztán újra magam elé bámultam. Annyira el voltam foglalva ezzel a mozdulatsorral, hogy észre sem vettem, hogy mellettem besüpped a kanapé, és valaki leült mellém, csak akkor, amikor az a valaki kikapta a kancsót a kezemből. Gyilkos szemekkel fordultam a tettes felé, aki nem más volt, mint Louis - már csak ő hiányzott ebből a csodás, csodás, csodás napból!

- Add vissza a kávémat. - erőltettem magamra nyugodtságot. Nem szólt semmit, csak elmosolyodott. - Louis, add vissza a kávémat.

- Sky, ez egy hadseregnyi embernek elég kávé. Nem ihatod meg mindet, különben koffeinmérgezést kapsz.

Nos valószínűleg igaza volt, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. Továbbra is hűvösen meredtem rá és a számat vékony vonallá préseltem. Egy pillanatig csak néztük egymást, ő mosolygott, én pedig különböző változatokon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám letörölni azt az idióta és a fenébe is átkozottul édes vigyort a szájáról.

- Louis! - csattantam fel. - Add vissza a kibaszott kávémat!

Sikerrel jártam. Ajkai lehervadtak, meghúzta a kávémat és felpattant. Mire felfogtam, hogy mit művel.. Már késő volt. A kávém megmaradt része a mosogatóban végezte. Újra azzal az idióta vigyorral a képén szökdécselt vissza hozzám és leült mellém, úgy hogy a térdeink és a könyökünk összeért. Dühösen pattantam fel és átültem vele szembe.

- Ugyan már Sky, ez csak egy kis kávé volt! - szólt békülékenyen.

- Te tényleg ennyire hülye vagy? Ez már régen nem a kávéról szól. - hisztiztem.

Döbbenten meredt rám. - Pedig én úgy éreztem kávé volt, vagy kezdjek el félni és valójában méreg volt? Meg fogok halni? Ó, uram mit tettem?

- Mintha nem tudnád.. - morogtam.

Nem szólt semmit, így én se. Csendben ültünk, de közben kattogott az agyam, majd végül nem bírtam.

- TE  IDIÓTA! - kiáltottam és neki vágtam egy párnát.

- Sky, mond csak drágám, minden rendben? Kicsit mintha ideges lennél. 

- Tényleg? TÉNYLEG? Lássuk csak.. Először is tök jó volt, hogy elmentünk bulizni, de te már, amint beléptünk a helyre el is tűntél, aztán később láttalak egy lánnyal smárolni, ami nem is lenne baj, hiszen nincs köztünk semmi, úgy értem, hogy nem vagyunk együtt, és aztán meg kiöntöd a kávémat, majd, ha ez sem lenne elég ülsz itt az idióta vigyoroddal, ami annyira édes, és levesz a lábamról.. Baszki! Ezt komolyan kimondtam? - fogtam be a számat.

- Hogy mi van? Kivel smároltam?

- Ne tedd a hülyét Louis Tomlinson!

- Ne már Sky, beszéljünk már rendesen.

- Rendesen.. Rendesen.. Kiöntötted a rohadt kávémat te idióta!

- Mi a franc folyik itt? - jött le Harry egy szál boxerban, és én azonnal zavarba jöttem. Leült mellém és átkarolta a vállamat és egy csókot nyomott a számra. Megmerevedve ültem ott, aztán mivel egyikünk sem szólalt meg kérdőn felvonta a szemöldökét. - Lemaradtam valamiről?

- És én? - mosolygott gúnyosan Louis, a karjait összefonva a mellkasa előtt.

- Öö.. azt hiszem, hogy talán..

- Jó reggelt fiatalok! - jött le Liam mosolyogva, aztán megállt, amikor meglátott minket. Fejét oldalra billentette és érdeklődve nézett ránk. - Lemaradtam valamiről?

- Ez egy remek kérdés! - válaszolt Louis.

- KÁVÉT AKAROK! - kiabálta, ha jól hallottam Danielle a szobából.

- ÉN MEG ASPIRINT! - válaszolt Chloe.

- ÉN MEG CSENDET! - torkolta le őket Zayn.

- Én meg választ. - Louis nézett ránk.

- Mire is? - érdeklődött Harry. Louis ránk mutatott.

- Nos, tudod, amikor te éppen egy csaj manduláit vizsgáltad a nyelveddel, történt egy, s más. - válaszoltam, mert úgy tűnt Harrynek még túl korán van.

- DE MILYEN CSAJ AZ ÉG ÁLDJON MEG? - túrt bele a hajába Louis.

- Oké, azt hiszem én... - Liam a konyha felé biccentett és elsétált.

- Az a vékony kis modell alkat tegnap. 

- Harry? 

- Khm.. nos.. Én nem tudom.. - nézelődött Harry zavarban.

- Mi az, hogy nem tudod? Hát te is láttad. - néztem rá, de ő nem viszonozta a tekintetemet, ezért megragadtam az állát és magam felé fordítottam. 

Sóhajtott egy nagyot. - Igen láttam, de... - itt megállt és egy kis szünetet tartott. - Az nem Louis volt.

- MI VAN? És ezt te tudtad? - akadtam ki és éreztem, hogy közel a hisztéria.

- Sky.. Én... - kezdte Harry.

- Nem érdekel. - állítottam le a magyarázkodását, felpattantam, majd kisétáltam az ajtón. Nem bírtam tovább, eleredtek a könnyeim. Szánalmas vagyok, tulajdonképp azt sem tudtam mi a francért sírtam. Haza felé indultam, muszáj beszélnem Anne-el.

Hangos puffanással csaptam be az ajtót, jelezve, hogy hazajöttem, de kirohanásomra senki sem reagált. Éljen, szóval nincsenek itthon.. Bezártam az ajtót, és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Ledobáltam magamról a ruháimat, miközben a víz már folyt a kádba. Miután már kellőképpen megtelt, beszálltam és bár a forró víz csípte egy kicsit a bőröm, nem foglalkoztam vele. 20 percig csak tétlenül áztattam magam a lassan hűlő vízben, aztán megmosakodtam és a hajamat is bedörzsöltem samponnal, aztán lemostam. Megismételtem a folyamatot a balzsammal és kelletlenül szálltam ki a kádból. Megtörölköztem, aztán a testem köré tekertem a törölközőt, és a hajamat is becsavartam. A szobámba felvettem valami kényelmes itthoni cuccot és, amint elterültem az ágyamon, csengettek. Ha valamelyik fiú az tuti, hogy elküldöm a.... Felrántottam az ajtót és Niall állt ott. Oké, azt hiszem vele kivételt tehetek. Félreálltam, hogy be tudjon jönni, aztán bezártam mögötte az ajtót és megöleltem. 

- Azt hiszem te vagy az egyetlen normális pasi az életemben. - motyogtam a nyakába.

- Hát ez megtisztelő. - kezdte el simogatni a hátam.

- Menjünk fel. - intettem a szobám felé. Bólintott, majd jött utánam. 

Ledobtam magam az ágyra, ő pedig mellém feküdt.

- Nos..? - érdeklődött.

- Nos..? -  kérdeztem vissza.

Az oldalára fordult, hogy rám tudjon nézni, a fejét pedig megtámasztotta a kezével. Sóhajtottam, aztán neki kezdtem.

- Tegnap este láttam Louist smárolni egy lánnyal, aztán pedig Harry azt mondta, hogy, ha most megcsókolom, akkor az enyém lesz, és én az övé. Itt Niall elfojtott egy gúnyos mosolyt. - Szóval megcsókoltam.. és innentől se kép, se hang. Aztán, amikor lent ültem reggel a nappaliba Louis elvette a kávémat, és kiöntötte és összevesztünk és kiabáltam vele és lejött Harry és megcsókolt és Louis kérdezte, hogy mi van és kiderült, hogy nem is ő volt az a srác, és Harry ezt tudta és láttam, hogy Louisnak rosszul esett és... - hadartam a történetet, aztán nem bírtam. Megint eltörött a mécses, és potyogtak a könnyeim.

- Héé.. - ölelt magához Niall. - Shh.. - próbált meg csitítgatni, ami egy pár perc múlva sikerült is. Felnéztem rá és megpróbáltam rá mosolyogni, de nem ment. Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy nem tudom belefér-e ez még a barátság zónába.

- Annyira jó, hogy itt vagy nekem. - pusziltam meg az arcát, ő pedig letörölt egy könnycseppet az arcomról. Túlságosan közel volt, az orrunk összeért, és vagy a gravitációs vonzás volt ilyen erős, vagy csak túlságosan szét voltam esve és nem bírtam koncentrálni, de... megcsókoltam. Pontosabban a szánk, alig ért egymáshoz, mert rögtön el is húzódtam. 

- Ne haragudj.. Én.. Jézusom. - ráztam meg a fejemet és felültem.

- Nincsen semmi baj..

- De van. Még hozzá velem! Mit művelek? De most komolyan.. 

- Szeretnéd, hogy elmenjek? - kérdezte a legártatlanabb hangján.

- Nos, én valószínűleg most megeszek egy doboz fagyit és megnézem a legnyálasabb, legsírósabb, leggiccsesebb filmeket, amiket csak a föld hordott a hátán.. Szóval, ha szeretnél akkor maradsz.. Ha nem akkor mész. - szedtem össze magam és rá mosolyogtam. 

- Akkor azt hiszem.. maradok.

Elképedve meredtem rá.

- Most szívatsz.

- Nem. rázta meg a fejét és elmosolyodott. - aztán felállt. - Na merre is van az a fagyi?

- Hihetetlen vagy Horan.

Lesétáltunk az emeletről, hogy kifosszuk a mélyhűtőt, de megzavart a csöngő hangja. 

- Horan, ezt tuti valamelyik idióta haverod, szóval.. nyisd ki te. A kulcs a zárban van. Morgott valamit az orra alatt, de csak a "boszorkány" szót sikerült elcsípnem belőle. Kuncogtam egy sort, és kivettem egy doboz sztracsatellás és epres fagyit. Aztán kivettem két tálat, de rögtön vissza is tettem. Teljesen felesleges lett volna, Niallt ismerve nyilván dobozból eszik.

*Niall szemszöge*

- Parancsolgatós boszorkány.. - morogtam az orrom alatt és az ajtóhoz slattyogtam. Elfordítottam a kulcsot a zárban és kinyitottam az ajtót. Egy magas, talán 30-40-es éveiben járó férfi állt előttem.

- Segíthetek? - kérdeztem.

- Sky Lawellt keresem. 

- Megtudhatom ki ön? - kérdeztem illedelmesen.

- Az apja vagyok.

Közérdekű

Sziasztok!

Emlékeztek még rám?:D Én vagyok az a gyökér, aki nem írja az új részt, igen..

Nos, hivatkozhatnék arra, hogy nincs időm, de ez mellékes.. Hiába állok neki írni egyszerűen nem megy. Nem tudom mi történt, de nem jut eszembe semmi, sőt neki állni sem tudok. Ne haragudjatok az eddigi várakoztatásért, de kérnem kell még egy kis időt.. 25.-26.-ai hétvége után várható, majd az új rész, mert akkor kiizzadom magamból! :D Na jó, ez furcsán hangzott, de a lényeg, hogy akkor már mindenképp megírom.

Addig is jók legyetek! :)

Puszi <3

Ui.: FONTOS! Szeretnétek, ha létrehoznék facebookon egy csoportot az olvasóimnak, azaz nektek?:) Írja meg mindenki kommentben légyszíves! Köszönöm. <3 

24. fejezet

Jó olvasást ! xx
..rájöttem , hogy teljesen feleslegesen írok ide dolgokat, mert úgysem olvassátok el:DDDDDD
szokásos 10 komment után következő. xx

Kényelmesen elnyújtóztam a jacuzzi-ban, és a fejemet hátrahajtva becsuktam a szememet. Nem tudtam el hinni, hogy Louis ezt nekem, és csak is nekem csinálta. Kinyitom a szememet és rámosolygok. Egy üveg pezsgőt varázsol elő valahonnan maga mellől és kibontja. A kupak hangos pukkanással száll el, mire nevetni kezdünk. Nem, valóban nem volt vicces, de a meghittség és a jó kedv, ami körül vett minket ezt váltotta ki belőlünk.
- Tölthetek? - kérdezi, mire én bólintok. Először nekem, majd végül magának is tölt egy-egy pohárba, majd oda nyújtja.
- Koccintsunk. - mondja vigyorogva.
- Mire? - kérdezem.
- Hm.. Kettőnkre. - válaszolja.
- Oké. - bólintok.
Belekortyolok a pezsgőmbe, de közben nem veszem le a szememet Louis-ról, aki szintén engem néz.
- Szóval tulajdonképp Danielle átvert engem? - teszem le a poharamat a jacuzzi szélére.
- Tulajdonképp mondhatjuk így is, de csak jót akart. Remélem nem neheztelsz rá emiatt, de ha mégis felhívom, ő jön én pedig megyek.
- Nem, nem, dehogyis! - nevetek. - Sőt inkább, majd megköszönöm neki.. - pirulok el. - És persze neked is köszönöm.
- Nagyon szívesen. - terül el az arcán egy diadalmas vigyor.
- Harry.. uhm.. Harryre gondoltál a vetélytárs alatt? - teszem fel a kérdést óvatosan.
- Igen. - biccent. - Tudok mindent.
Jézusom.. Miért nincs az életben egy gomb, amit, ha megnyomsz akkor megnyílik alattad a föld és eltűnsz?! Sokszor jól jönne, például most..
- Ne érezd magad emiatt kényelmetlenül. - teszi a kezét a térdemre a víz alatt. - Tényleg nem kell. Ez a ti dolgotok nekem nincs közöm hozzá.
- Nem haragszol? - nézek rá.
- Dehogyis. Nem vagyunk egy pár, azt csinálsz, amit akarsz.
- Köszönöm Lou. - nyögöm ki.
- Ma már túl sok mindent köszönsz meg. - nevet, aztán iszik a pezsgőjéből.
Még egy órát eltöltünk a jacuzziban, és elkortyolgatjuk a pezsgőt, amitől jó kedvünk lesz, aztán felmegyünk. Én az emelet felé veszem az irányt, hogy átöltözzek. Lou-tól kapott törölközőmmel megtörlöm nedves testemet, aztán visszaveszem a ruháimat és lemegyek a legkedvesebb sráchoz a világon. A nappaliba megyek, vagy inkább lebegek. Úgy érzem Lou kell nekem.. Csak az a baj, hogy ugyanezt érzem, ha Harryvel vagyok.. Felsóhajtok és megrázom a fejemet, hogy Harry eltűnjön. Most csak Louis-val akarok lenni. Kész, nincs ebben semmi rossz.. Azt hiszem.
Belépek a nappaliba és az asztalon vacsora vár, na meg persze Louis a kanapén.
- Te csináltad? - kérdezem miközben lehuppanok mellé.
- Teljesen egyedül. - bólint büszkén.
Az tányéron majonézes kukorica saláta, és csirkemell vár, mellé savanyúsággal.
- Azért csináltam ilyen kaját, mert tudom, hogy ilyenkor, meg amúgy sem eszel, semmi hizlalót.
- Ez kedves tőled.
- Neked bármit.
Neki látunk enni, és még egy piros pont Louis javára, hogy nagyon finom lett. A kaja végeztével elveszem Louis-tól a tányért és a konyhába megyek, majd elmosogatom, bár próbál lebeszélni róla, de nem törik le a kezem pár evőeszköz elöblítésében.
Visszamegyek hozzá, és leülök.
- Játszunk kérdezz-felelek-et? - vetem fel az ötletet, mert szeretném jobban megismerni.
- Benne vagyok. - bólint és szembe fordul velem. - De játsszuk úgy, hogy felteszel egy kérdést és arra mindkettőnknek kell válaszolni, majd én is felteszek egy kérdést és arra is, oké?
- Én kezdek. Szóval..
- Várj egy pillanatot! - állít meg és kiszalad a konyhába. A hűtőből még egy pezsgőt vesz elő, mire én elnevetem magam. Önt mindkettőnknek, aztán visszaül a helyére.
- Kezdheted.
- Szóval.. Hány barátnőd volt eddig?
- Kettő. [*szerk.megj.: Nem tudom, hogy hány barátnője volt, én csak kettőről tudok, Hannah és a jelenlegi Eleanor..:)]
- Nekem egy. Mármint barátom, nem barátnőm. Haha. - röhögök magamon.
Elég jól elvagyunk ezzel a játékkal és sok mindent megtudunk egymásról, bár a vége felé már inkább magunktól meséltünk, mintsem kérdezgettük egymást. Louis mellett az ember nem tud szomorú lenni, mert egyszerűen a jelenléte és felvidít. Bár lehet, hogy ez csak velem van így..?!
- Oké, utolsó kérdés. - bólint komolyan, de a szája sarkában mosoly bujkál.
- Hm.. Mi legyen az? - tűnődöm. Aztán eszembe jut valami, bár félek megkérdezni, iszok még egy kis bátorságot, azaz pezsgőt és összeszedem magam. - Megakarsz csókolni?
Louis egy kicsit meghökken, de közelebb hajol. - Na és te?
- Nem válaszoltál.
- De te sem. - vigyorodik el, és nem tudja tartani velem a szemkontaktust, mert folyamatosan a számat nézi. Még közelebb hajolok, így az orrunk már összeér. Becsukom a szememet és várom, hogy ajkai az enyémet érintsék, de nem történik meg, mert a telefonom megszólal.
- A francba. - nyitom ki a szememet szitkozódva. - Ne haragudj. - nézek rá bűnbánóan. Kiveszem a táskámból a telefonomat. Anne az.
- Igen?
- Szia. Otthon vagy? - kérdezi.
- Szia.. Öö. Nem.
- Tudnál ma is valakinél aludni? Ne haragudj, de kórházban vagyok és későn érek haza.
- Mi van? - pattanok fel. - Mióta, miért? Azonnal indulok.
- Nyugodj meg semmi komoly, csak eltört a karom, és most várunk a gipszelésre.
- CSAK? - kérdezek vissza.
- Nem kell ide jönnöd, tényleg. Rendben leszek, Tom itt van velem.
- Vagy úúúgy.. - mosolygok.
- Holnap már otthon leszek. Vigyázz magadra. Szeretlek.
- Én is. - nyomom ki a telefont, és ránézek az órára. Húha, már 11 óra?
- Valami baj van? - néz rám összehúzott szemöldökkel Louis.
- Anne eltörte a karját. - sóhajtok nagyot.
- Hogyan?
- Azt nem tudom. - rázom meg a fejemet.
Magam elé bambulok és hirtelen nagyon álmos leszek.
- Filmezünk? Vagy akarsz valamit csinálni? - kérdezi.
- Megnézhetünk valamit. - mosolygok.
Felpattan és a CD-k között válogat, majd betesz egy filmet. Nem kérdezem meg mi ez, túl fáradt vagyok hozzá. Visszaül, én pedig a vállára hajtom a fejemet, így kezdjük el nézni a filmet. Úgy 10 perc múlva változtatok a testhelyzetemen, még pedig a lábaimat az ölébe rakom, a derekát átölelem és a fejemet a mellkasára hajtom. Nem ellenkezik, sőt átkarolja a derekamat ő is és simogatni kezdi a hátamat. még inkább elálmosodok, és végül el is alszok.

Reggel álmosan nyitom ki a szemeimet, és rögtön el is mosolyodom, mert eszembe jut a tegnap este. Miután már kipislogtam az álmot a szememből feltűnik, hogy már nem a nappaliban vagyok. Gondolom Louis hozott fel, vagy nem tudom, alva jártam talán.
Megfordulok, mert kíváncsi vagyok Louis mellettem van-e. Csalódottan veszem észre, hogy nincs.. Kelletlenül ülök fel, majd kimászok az ágyból és lemegyek. Louis a konyhába sürög-forog.
- Jó reggelt. - köszönök.
- Jó reggelt szépség. - viszonozza a köszönést, majd egy puszit nyom a homlokomra. Szerintem a fejem búbjáig elpirultam, de nem vette észre, mert már vissza is fordult a pirítósokhoz. Leülök az asztalhoz és követem minden mozdulatát.
- Segítsek?
- Nem, köszönöm. Ülj csak nyugodtan, és folytasd a bámulásomat. - nevet.
- Haha. - mondom mosolyogva.
Pár perc múlva vajat, lekvárt és pirítóst tesz elém, teával. Aztán helyet foglal mellettem.
- Nem kellene kiszolgálnod. - mondom neki.
- De igen. Hercegnőkkel így bánunk. - mosolyog édesen, én pedig mindjárt elolvadok.
- Nem vagyok hercegnő. - rázom meg a fejemet.
- De igen, nekem az vagy.
Nem szólok semmit csak mosolygok és enni kezdek. Hallom a telefonomat csörögni a nappaliban.
- Istenem.. - sóhajtok fel. - Bocsi. Elrohanok a telefonomért és felkapom.
- Szia Chloe mizu?
- Szia. Otthon vagy?
- Még nem, de kb. egy fél óra, szóval indulj el aztán, majd ott találkozunk. Szerintem Anne már otthon van, menj be nyugodtan.
- Puszi.
Visszamegyek Louis-hoz és befejezem a reggelimet, miközben beszélgetünk a mai nap terveiről. Én vázolom neki, hogy ma valószínűleg Chloe-val leszek, neki pedig a stúdióba kell mennie közös megbeszélésre.
- Majd megemlítelek a menedzsernek. - szólal meg pár perc után.
- Engem? Miért? - kérdezem.
- A fantasztikus hangod miatt.
- Louis hagyd abba a bókolást! - nevetek. - Zavarba jövök tőle.
- Tudom, és olyan édes. - mosolyog rám.

Elmosogatunk és rendet teszünk egy kicsit a házban, hogy ne Daniellenek kelljen, ha már mi voltunk itt. Louis hazavisz a kocsijával, hogy ne kelljen buszoznom. Útközben énekelgetünk, majd megáll a házunk előtt.
- Köszönöm a tegnapi napot, és a mai reggelit.
- Bármikor hercegnő. - puszil homlokon.
- Majd beszélünk. - mondom, de már fél lábbal kint vagyok az autóból.
- Mindenképp. - bólint, én pedig becsukom a kocsi ajtót, aztán a ház felé sétálok. Az ajtóban még visszanézek és látom, hogy még nem indult el. Engem néz, elnevetem magam, mire ő is elmosolyodik. Intek egyet, aztán belépek az ajtón. Chloe már a kanapén ül.

23. fejezet

Sziasztok!:)
A blog egy újabb díjjal szaporodott, aki esetleg kíváncsi rá az megnézheti a 'díjak' menüpont alatt. Köszönöm Annie-nek még egyszer.

Először is Kellemes Húsvétot mindenkinek, másodszor pedig köszönöm a kommenteket..:)
Tudom, hogy mostanában kissé laposak a részek, de nem tudok bele több izgalmat vinni egyenlőre, de nem sokára belendülnek a dolgok, ígérem.:)
..10 komment és következő.
Nikii xx
Ja eszembe jutott még egy dolog.. Aki még nem tette az iratkozzon fel! :) Köszönöm. c:


Fogalmam sincs, hogy tudok ennyit aludni, de amikor felkelek még mindig álmosnak érzem magam.
- Szuper.. Majd megint nem tudok aludni este. - gondolom magamba. A telefonom után kezdek kutatni aztán eszembe jut, hogy eldobtam az ágy végébe. Megkeresem és feloldom a képernyőzárat. 3 nem fogadott hívás  és 2 sms.
Számomra ismeretlen számtól:
Csajos este ma? Jó lenne jobban megismerni egymást. :) Danielle xx
Chloe:
Könyörgöm, hívj már vissza. Meghalok az unalomtól.. tényleg késsel jön felém! SEGÍTS! 
Hát ez komolyan nem normális. Jót röhögök Chloe SMS-én, aztán válaszolok Danielle-nek, és felhívom azt az idióta barátnőmet.
- VÉGRE MÁR. - kiált bele a telefonba, amikor felveszi.
- Aha, neked is szia. Jól vagyok, köszi a kérdésed, meg minden ilyesmi.
- Hagyjál már. Inkább vonszold át magad.
- Nem megy. Danielle-el tartunk csajos estét.
- DANIELLE PEAZER? LIAM BARÁTNŐJE?
- Aha. - kezdek megijedni néha Chloe-tól.
- LECSERÉLSZ?
- Mi lenne, ha nem kiabálnál basszameg? - tartom el a telefont egy kicsit a fülemtől.
- Jól van már na. Akkor majd beszélünk. Puszi.
- Puszi. - nyomtam ki. Éppen, hogy letettem a telefont már csörgött is.
- Igen? - szólok bele.
- Szia csajszi. - hallom meg Danielle hangját.
- Sziaszia.
- Na akkor ma este nálam?
- Aha, persze. Hányra menjek és hova?
Lediktálja a címet, aztán elköszön, mert még el kell intéznie valamit.
Még van 2 órám, ezért úgy döntök, hogy megfürdök, hajat mosok meg ilyesmik. Engedek magamnak forró vizet és beülök a kádba. Mint mindig, amikor nem foglalom el magamat valamivel Harry és Louis beférkőznek a gondolataimba. Lemerülök a víz alá, mintha ott nem tudnék gondolkodni, de sajnos nem használ semmit, így gyorsan megmosom a hajamat és kiszállok a kádból. Egy törölközőt magam köré csavarva megyek vissza a szobámba és megállok a szekrényem előtt. Mióta így megváltozott az életem sokkal többször szeretek csak úgy ok nélkül kiöltözni. Most is ilyen kedvem van, szóval előveszem az egyik kedvenc ruhámat. Előkeresem azt a barna táskámat, amit még ősszel kaptam Anne-től, de akkor nem tetszett, meg a baglyos nyakláncomat. Belebújok a ruhámba és a tükör felé fordulok, hogy megcsináljam a hajamat és a sminkemet. Úgy döntök, hogy a hajamat hagyom megszáradni, így természetesen hullámos lesz, majd a fejemre kötök egy zsinórszerűt, mint valami indián. Alapozót rakok az arcomra, majd alul és fölül enyhén kihúzom a szememet, és szempillaspirált is rakok fel, végül egy piros rúzst. Lazán az órára nézek és meglepődök, ugyanis még van fél órám, hogy Danielle-hez érjek, ami azt jelenti, hogy el kéne indulnom. A hajam még vizes, de kint jó idő van, szóval nem foglalkozok vele. Felkapom a táskámat és beledobálom a telefonomat, a kulcsomat, a rágómat és zsebkendőt, aztán elindulok. Lent felveszem a bakancsomat és még magamra kapom a barna dzsekimet, aztán sietek a buszmegállóba.

Pár perc késéssel érkezem meg Danielle háza elé, szóval képzeletbeli pacsit adok magamnak. Csöngetek a házánál, ami gyönyörű volt. Kinyílik a kapu én pedig besétálok a kertbe, majd a bejárati ajtónál kopogok és benyitok. Danielle-t nem látom sehol. Tanácstalanul nézek körbe, aztán beljebb megyek. A nappaliba sincs senki, de az asztalon találok egy cetlit. "10 lépés előre." Körbenézek, mintha csak valaki szívatna, de még mindig nem látok senkit. 10 lépés után, egy újabb cetlit találok a falra ragasztva. "Fel a lépcsőn." Követem az utasításokat a lépcső tetején az újdonság kedvéért még egy cetlit találok. "Balra a második ajtó."
Megállok az ajtó előtt és az izgatottság apró hulláma fut végig rajtam.. Hiszen nem tudhatom mi van oda bent. Benyitok, de nincs itt senki csak egy doboz az ágyon, rajta egy újabb cetli. Kezd már idegesíteni.
"Vedd fel, aztán menj vissza a kiindulási ponthoz." Úgy érzem magamat, mint egy társasjáték figurája.. Kinyitom a dobozt és egy fürdőruhát találok benne. Furcsán nézem a dobozt, aztán leveszem a ruhámat és az ékszereimet, majd átveszem a fürdőruhát. Nem akarok egy szál fürdőruhába mászkálni a házba, mint egy idióta, ezért visszaveszem a ruhát és az ágyon csak az ékszereim, a táskám, meg a fehérneműim maradnak, illetve az ágy mellett a cipőm. Visszamegyek a nappaliba, ahol az előző helyén egy másik cetli van. "10 lépés előre." Már tényleg kezdem unni, de ugyanakkor izgatott is vagyok, így mivel mást nem tudok tenni követem az utasítást. "Balra 20 lépés" Ezzel a 20 lépéssel egy lépcsőhöz érek, ami lefelé vezet. "Menj le." A szívem a torkomban dobog, mert tudom, hogy most már itt a játék vége és megtudom mi is ez az egész.. Ahogy egyre lejjebb haladok a lépcsőn, mindenhol kis mécseseket látok, biztos, hogy van itt vagy 100 darab. Egy jacuzzihoz érkezem és körbenézek. Újabb cetlit, vagy valamit keresve.
- Mit keresel? - hallok meg egy jól ismert, édes hangot a hátam mögül. Rögtön megpördülök a tengelyem körül és egy ismerős arccal találom magam szembe. Rögtön zavarba jövök, és azt sem tudom mit mondjak.
- Ezt te csináltad? - kérdezem végül.
- Igen. - lép közelebb hozzám.
- Miért?
- Úgy hallottam, hogy vetélytársam van. - nevet fel.
- Úgy hallottad? - kérdezek vissza.
- Igen. - bólint és végig simít a karomon. - Jössz? - biccent mosolyogva a jacuzzi felé, én pedig kezdek feloldódni.
-Persze. - bólintok mosolyogva és leveszem a ruhámat. Nem érzem magam feszélyezve, pedig nem szeretek mások előtt fürdőruhába lenni, de ő más. Tudom, hogy ő nem nevet ki.

22. fejezet

Thankies for the comments guys<3 Ahh nagy angol tudás, vigyázzatok!:D
Hope ya like it c;
(srsly ma nagyon angolba vágtam magam:DDDDDD)

Egyébként nem lett túl izgi a rész, és rövid is, de hát kell ilyen is..:D Megpróbálom a következőt előbb hozni.
10 komment + kis türelem = új rész
Nikii xx

Reggel hasogató fejfájásra ébredek, kinyitom a szememet és próbálok emlékezni rá, hogy mi történt tegnap este.
Még mindig fekszek és nem is tervezek megmozdulni, de azért óvatosan körbe kémlelek a szobában. A reggeli vagy talán délutáni napsütés beáramlik a függönyön keresztül, ezzel egy kis arany ragyogást kölcsönözve a szobának. Meglepően csend van a házban, csak lentről hallani halk zajokat. Átfordulok a másik oldalamra, hogy lássam az angyalarcú srácot. Halkan szuszog, az arca nyugodt, göndör fürtjei szétterülve a párnán. Azt hiszem ez minden lány álma.. Lehet, hogy az enyém is?!

Harryvel teli gondolatok árasztják el a fejemet, és hiába próbálok szabadulni tőlük.. Az sem segít, hogy néha Louis is köztük van. Beszélnem kell valakivel, aki segít kitisztítani az agyamat.
Óvatosan kászálódok ki az ágyból, hogy Harry fel ne ébredjen, majd átosonok a két ajtóval arrébbi szobába. Kopogás nélkül surranok be és meglepődve látom, hogy még alszik. Az ágya melletti órára nézek és csak most lepődök meg igazán. 11 óra van, ami azt jelenti, hogy nem aludtam túl sokat. Befekszem az ír fiú mellé az ágyba és felemelem a karját, majd közelebb bújok hozzá. Mocorogni kezd, aztán kinyitja a szemeit. Rám néz és próbálja hova tenni a helyzetet. Végül elmosolyodik és magához húz. Átölelem és csendben fekszünk - gondolom még túl kómás a beszédhez.
- Na mi újság? - szólal meg pár perc múlva rekedten. Kissé eltol magától, hogy rám nézhessen.
Habozok egy kicsit, mert nem tudom hol kezdjek bele.
- Hosszú éjszakám volt. - mondom végül, aztán nagyot sóhajtok.
- Csak nem?! - vigyorog perverzen.
- Jesszus Niall. Dehogy. - rázom meg a fejemet nevetve.
- Akkor mi történt? - próbálja kihúzni belőlem a részleteket.
- Tegnap filmezés közben elaludtunk Harryvel és éjfélkor keltünk fel.. Harry kitalálta, hogy menjünk sétálni. Vonakodva egy kicsit, de beleegyeztem és elindultunk.. - kezdtem bele a tegnap estébe, és elmeséltem mindent.
Miután befejeztem csöndben maradtunk egy kicsit, gondolom emésztette a dolgokat.
- Hát figyelj.. Én nem tudok segíteni abban, hogy kit válassz, vagy kit nem, mert ezt csak te érzed. Amit tudok az az, hogy én mindig itt vagyok neked. - mosolyog. - Tényleg. Bármikor. De azt tudnod kell, hogy Harry hangulata, mint az időjárás.. Szeszélyes. Nem tudhatod, hogy mikor fordul a kocka és dönt megint úgy, hogy nem kellesz neki. Van neki kedves és édes oldala, amitől elolvadsz, de van másik oldala is.. Mintha skizofrén lenne néha. - nevet fel. - Viszont Louis-nak csak egy oldala van. Az idióta, mindig vicces, szerethető srác. Aki bármikor ott lenne neked, sőt most is ott van. Azt mondom, hogy adj egy esélyt Lou-nak is. Nem kell egyből elkötelezned magad. Lehet, hogy életed szerelme holnap fog szembe jönni veled az utcán és holnap utánra már azt sem fogod tudni kik voltunk mi. - röhög.
- Szerinted eltudnálak titeket felejteni? - mosolygok rá.
- Hát nagyon remélem, hogy nem! - nevet ismét, aztán magához ölel.
Ölelésünket korgó gyomra zavarja meg, mire mindketten nevetni kezdünk.
- Na gyere. - bontakozom ki az öleléséből. - Menjünk enni.

Lesétálunk a lépcsőn, és éppen azon gondolkozom, hogy milyen jó, hogy van nekem Niall. Meg úgy egyáltalán a fiúk, és persze Chloe.
- Jó reggelt. - köszönt Liam, aki a tűzhely előtt áll egy kis köténykébe.
- Jó reggelt. - kuncogok.
- Talán nem tetszik?! - kérdezi felém fordulva. A köténye eleje egy izmos férfitestet ábrázol.
- Óó, dehogynem. Igazán izmos vagy. - kacsintok rá. - Jobb lesz, ha Danielle vigyáz rád!
- Igyekszem vigyázni rá. - hallok meg egy kedves hangot a hátam mögül.
Megfordulok és egy göndör hajú, kreol bőrű, gyönyörű lányt pillantok meg.

- Szia! - köszönök neki. - Sky vagyok.
- Szia. Örülök, hogy végre megismerhetlek. Danielle vagyok. - ölel meg.
- PUSZI-PUSZI MEG MINDEN. DE ÉHES VAGYOK! - szakít minket félbe Niall.
- Esetleg emeld meg magad és csinálj kaját. - nézek rá.
- Apuci. - pislog kedvesen Liamre.
- Szerinted mit csinálok?
- Siethetnél. - morogja az orra alatt a szőkeség.
- Úgy hallottam, hogy köszönöm, ugye?
- Persze, persze. Nincs mit. - mondja, mire röhögni kezdünk.
- Mi ez a jó kedv? - toppan be Louis.
- Liam merre találok fájdalomcsillapítót? - fordulok el rögtön Lou-tól. Nem tudok a szemébe nézni, olyan, mintha tegnap este megcsaltam volna vagy nem tudom..
- A fürdőszobába. - válaszolja.
Kisurranok a konyhából és a földszinti fürdőszobába megyek. Az egyik szekrénybe kezdem el keresgélni a gyógyszert, de ott nincs.
- Bal oldalon, alul. - hallok meg egy ismerős hangot az ajtóból.
- Uhm. köszi. - motyogom, aztán megnézem ott, ahol mondta. Meg is találom, majd kiveszem a kis tablettát és próbálok elmenni Louis mellett, de megállít.
- Minden oké? - kérdezi.
- Uhum.. Persze. - bólogatok, de nem nézek a szemébe.
- Sky. - mondja a nevemet, aztán az állam alá nyúl, hogy rá nézzek. - Tényleg érdekel, hogy mi van veled. Oké? - kérdezi, én pedig bólintok. Ő is biccent, aztán enged menni. A konyhába megyünk és én egy narancslével beveszem a gyógyszert.
- Na és melyikőtök fog összejönni Sky-al? - dobja fel a kérdést Dani, mire én majdnem kiköpöm a narancslét. Niall alig észrevehetően megrázza a fejét, jelezve, hogy ez kényes téma.
- Khm.. finom lett a rántotta Liam. - szólal meg az ez után keletkezett nagy csendben Niall.
- Ti nem esztek? - néz felénk Liam.
- Nem, köszi. Szerintem én megyek haza.
- Biztos? - kérdezi.
- Aha, de azért köszi. - biccentek és fel megyek Harry szobájába, ahol a cipőmet és a dzsekimet hagytam. Ismét csak halkan kell mozognom, hogy aludhasson tovább. Felkapom a cipőmet és a kabátot, aztán kisurranok onnan, mintha ott sem lettem volna.
- Sziasztok. - köszönök be még a konyhába egy halvány mosoly kíséretében.
- Hazavigyelek? - ajánlja fel Louis és már áll is fel az asztaltól.
- Uhm.. Nem kell. Köszönöm.
- De..
- De nem kell. Tényleg. - mosolyodok el, hogy elhiggye.
- Oké. - ül vissza.
Kisétálok az ajtón, és a fülhallgatómat a fülembe dugom, úgy indulok el haza.

Előhalászom a kulcsomat a zsebemből és kinyitom a bejárati ajtót. Úgy tűnik Anne nincs itthon, ezért visszazárom, majd felmegyek a szobámba és ledobom magamat az ágyra. Már éppen az álom határán járok, amikor jelez a mobilom, hogy SMS-t kaptam. Kiveszem a zsebemből és megnyitom az üzenetet.
Rossz volt nélküled kelni.. Harry xx
- Uhh.. - nyögök fel, aztán válasz nélkül dobom az ágy végébe a telefonomat, és inkább álomország felé veszem az irányt, ahol minden tökéletes.

21. fejezet

Óóóó, yaap:3 16 megjegyzés. Love youuuu guys.<3

10 megjegyzés és következő rész. :)

Ui: Elkezdtem fordítani a Dark Liamet, szóval akit érdekel az >ITT< elolvashatja. :)

Arra riadok fel, hogy megmozdul alattam a kanapé. Gyorsan felülök és körbe nézek.

- Bocsi, nem akartalak felkelteni, de nagyon elzsibbadt már a karom alattad.

- Uhm.. Én bocsi. - mondom zavartan. - Mikor aludtunk el? 

- Hát azt nem tudom, sőt azt sem tudom most mennyi az idő. Valamikor a film közepe fele talán. - magyaráz Harry kómásan.

Még csak most érzem, hogy a kezem össze van kulcsolva Harryével. Összevont szemöldökkel bambulok a kezeinkre, és elgondolkozom, hogy ez vajon mikor történhetett?! És vajon Louis látta? Ha igen akkor mit szólt hozzá? És mégis mi a francért érdekel ez engem?! 

- Jézusom.. - rázom meg a fejemet. Harry kihúzza a kezét az enyémből és zsebre rakja. Én pedig előveszem a telefonomat, hogy megnézzem az időt.

- Harry..?! 

- Hm?

- Éjfél van. 

- Mi? Az nem lehet. Nem aludhattunk annyit. - rázza meg a fejét.

- Úgy tűnik mégis.

Az alvástól még mindig kábultan bámulunk magunk elé csendben.

- Most mit csinálunk? - néz rám. Hogy MI mit csinálunk? 

- Nem tudom. - vonom meg a vállamat. - Aludni már nem tudok többet, szerintem egy hétre eleget aludtam.

- Az tuti. - mosolyog. - Van kedved sétálni? - szólal meg egy kis idő után.

Meglepetten nézek rá, hogy ilyenkor sétálni akar menni.

- Naaa, ne nézz így. Jó lesz, gyere. - vet rám egy ellenállhatatlan "Harry Styles" mosolyt.

- Jó, legyen. - adom be a derekamat mosolyogva.

Ugyan nyár van, de az utcán sétálva kissé lehűlt az idő. Még így is, hogy felvettem a farmer dzsekimet megborzongok.

- Fázol? - kérdezi Harry. Mély hangja megtöri az éj csendjét.

- Nem. - rázom meg a fejemet.

Egymás mellett megyünk, a vállunk összeér. Egyikünk se beszél, de ez nem zavar minket. Hallgatjuk a csendet, amit csak a lépteink zaja tör meg. Az utcán senki sincsen, szó szerint kihalt minden.. (Ezt utólag olvasom, hogy rímel..:DD) Hát persze az összes normális ember alszik már. Csak mi vagyunk azok az idióták, akik ilyenkor mennek sétálni. Erre a gondolatra kuncogni kezdek.

- Mi az? - fordul felém Harry halvány mosollyal az ajkán.

- Semmi, csak vicces ez a helyzet, ha jobban belegondolsz. Egy kicsit elhallgatott, mintha tényleg elgondolkodna a dolgon, aztán ő is halkan felnevetett.

Ebben a pillanatban olyan szabadságot érezek, mint még soha. Megnyugtató, felszabadító és vérpezsdítő Harryvel sétálni London utcáin hajnalban. 

- Harry! Tudom mi kell nekünk. - vigyorgok rá, amikor meglátok egy éjjel-nappali boltot.

- Mégis mi? - néz rám csillogó zöld szemeivel. 

- Várj meg. - vigyorgok tovább, majd beszaladok a kis boltba.

Leveszek a polcról egy üveg vodkát és mellé fanta narancsot kísérőnek. Szerencsére a pénztárcám nélkül soha sem megyek sehova, pont az ilyen és hasonló esetek miatt. A pénztárhoz sétálok, hogy fizessek. Csak most veszem észre, hogy a srác, aki velem egy idős, egész végig vigyorogva figyel. Rögtön érzem, hogy elpirulok és a tárcámért nyúlok csakhogy addig se kelljen rá néznem, amíg ő beüti a pénztár gépbe a fantát, aztán rám néz.

- Személyi igazolvány? 

- Most ez komoly? - húzom fel a szemöldökömet.

- Halálosan. - bólogat, de szája sarkában mosoly bujkált.

Kelletlenül veszem ki a pénztárcámból a személyimet, aztán átnyújtom neki.

- Nos Sky még nem vagy 18 éves, ezért nem adhatom ki az alkoholt. - mosolyog tenyérbemászóan.

- Nem tehetnél kivételt? - nézek rá nagy szemekkel.

- És abba nekem mi a buli?

- Um.. - gondolkozom. - Aranyos leszel?! - próbálkozom.

- Alkut ajánlok.. Egy csókért cserébe a tiéd. - jelenti ki.

Egy pillanatra elgondolkozom a dolgon, hogy hány évre ültetnének le a sittre, ha fejbe verném a vodkás üveggel.

- Parancsolsz? - kérdezek vissza.

- Hallottad. Egy csók és a tiéd.

- Csókold meg az öklömet. - lépett be Harry a bolt ajtaján.

- Harry.. - szólok rá, mielőtt még hülyeséget csinálna.

- Hé haver, nyugi. - mondja lazán a srác.

- Mi a probléma? - néz rám Harry komolyan, és látom rajta, hogy ideges.

- Jelenleg te vagy itt a probléma. - morogja a srác az orra alatt.

- Nem adja ki a vodkát, mert még nem vagyok 18. Hozzáteszem 1 hét és betöltöm.. 

- Én mondtam, hogy ki adom. - szól közbe a srác és rám kacsint.

- Na ebből elég. - szólal meg Harry. Előveszi a pénztárcájából a személyijét és a srác elé dobja. - Megfelel? - vigyorog rá gúnyosan.

- Te vagy.. Te vagy Harry Styles?! - döbben le a srác.

- Nem, én az vagyok, aki most fizet és távozik az italokkal meg a lánnyal együtt.

A srác nem szólal meg csak beüti a gépbe a vodka árát. Harry fizet, aztán elteszi az igazolványát és a kezébe veszi a vodkát meg a narancsot, majd távozunk a boltból.

Pár percig feszült csend honol, aztán Harry megszólal.

- Hihetetlen, hogy még egy boltba sem mehetsz be anélkül, hogy meg ne próbálnának felszedni. - nevet.

- A szépség ára. - biggyesztem le az alsó ajkamat, aztán elnevetem magamat én is. - Hihetetlen milyen fazonok vannak.

- Az biztos. - rázza meg a fejét.

- Menjünk fel a London Eye-ra. - mutogatok, amikor meglátom az óriás kereket nem is olyan messze tőlünk.

- Rendben. - bólint.

Harry megveszi a jegyeket az óriáskerékre, és beszállunk. Szerencsére szinte senki sincs erre fele, ezért az egész "kapszula" a miénk.

Leülünk és kikapom Harry kezéből a vodkát. Kibontom és elég rendesen meghúzom.

- Van huzatod kislány. - röhög Harry.

- Kislány? - vonom össze a szemöldökömet.

- Az. - bólogat hevesen.

- Chh.. Kisfiú. - vetem oda neki és iszok még egy kicsit, aztán a fantát is meghúzom, mert az alkohol szinte szétmarja a nyelőcsövemet.

- Kis ember, nagy bottal jár.

- Idióta. - nevetek fel, és majdnem kiköpöm a fantát. Végre Harry is beleiszik a vodkába, majd átveszi tőlem a másik üveget.

15 perce ülhetünk az óriáskeréken, amikor az megáll. Kérdőn nézünk össze Harryvel, bár már kissé homályosan látok.

- Elnézést kedves Lonon Eye utazók, de akadt egy kis műszaki probléma. Nem kell megijedni, legkésőbb negyed óra múlva újra indul a kerék. - hallunk egy hangot, ami a kis kapszula egyik hangszórójából jött.

Nem igazán idegeskedünk a dolgon, inkább megisszuk a maradék vodkát, egy kis naranccsal. Bágyadtan hajtom Harry vállára a fejemet, ő pedig átkarolja a vállamat és halkan dúdolni kezd.

- Elfogok aludni. - mormolom, és inkább felülök.

- Hahaha. - röhög ki Harry.

- Igen Styles? Kiröhögsz? - nézek rá morcosan.

- Dehogyis. - rázza meg a fejét, és beharapja az alsó ajkát, ezzel próbálva elfojtani a nevetést. Ez a mozdulat belőlem egy egészen érdekes reakciót vált ki.. Még pedig szeretném megcsókolni őt. Lehet, hogy az alkohol hatása, vagy tényleg akarom, de úgy érzem meg kell tennem. Harry felé kezdek hajolni, ő pedig felém, a kezét az arcomra csúsztatja, én pedig a hajába túrok, aztán.. 

..aztán egy zökkenéssel tovább indul az óriáskerék, mi elengedjük egymást, a pillanat rózsaszín buborékja pedig szétpukkad és nem marad más csak a kínos pillanat, amit a majdnem csók okoz..

- Khm.. - köszörülöm meg a torkomat.

- Khm.. - ismétli meg Harry is.

- Hát izé.. - gondolkodom, hogy mit mondjak. 

- Hagyjuk, oké? - mosolyog rám halványan Harry.

- Oké. - bólogatok és az ajkamba harapok

- De ezt ne csináld újra, mert leteperlek és rossz vége lesz. - magyarázza, aztán hátradől és becsukja a szemét.

Nem szólok semmit, csak Harryt kezdem el tanulmányozni. Minden porcikája tökéletes. A sötét barna göndör fürtös haj, a gyönyörű zöld szemek, amik most pihennek, a gyönyörű mosoly a gödröcskékkel.. és nem csak külsőre gyönyörű, belsőre is. Olyan, mint egy angyal.

- Ne bámulj. - nyitja ki résnyire a szemét és rám sandít. Elkapom róla a tekintetemet, és inkább az "ablakhoz" lépek, hogy megnézzem az alvó Londont. 

Valami elképesztően gyönyörű, ahogyan ki van világítva. Alig van egy-két autó, egy-két ember. Érzem, hogy Harry mögém lép és megölel hátulról, aztán lágy csókokat lehel a nyakamra. Kiráz a hideg és akarva-akaratlanul is, de oldalra döntöm a fejemet, hogy jobban oda férhessen. A nyakamtól felfelé közelít egészen a fülemig, amit óvatosan megharap, aztán maga felé fordít. Ott állunk egymással szemben, hajnalban, a London Eye egyik kapszulájában a csókhatáron belül. Az ujjait összefonja az enyémekkel, aztán megfordul és kisétálunk a kapszulából, ugyanis leérkeztünk.

Kábultan sétálunk hazafelé kéz a kézben, és azt nem tudom, hogy Harry min gondolkozik, de én azon, hogy mégis mi a franc történt ma este?! ...

Haza érve, semmivel sem törődünk csak felmegyünk Harry szobájába és beborulunk ruhástul az ágyba.